Sopron, 2010. április 23.

Megrémit a világ, s minden mi körülötted forog,

Szinte félsz mindentől:

A képektől, a szinektől, ami körülötted mozog.

A képeket szét tépnéd, a szineket átfestenéd,

Csak, hogy ezt a rémséget megértsd.

Érzed ott legbelül azt a bizonyos változást,

De nem tudod pontosan mi az, csak keresel tovább.

Kutatsz, a múlt, jelen s jövő között,

Hogy ráeszmélj, mi áll a dolgok mögött.

Keresed, de úgy érzed hiába, talán nincs is értelme

Azt mondják, majd rendbe jön minden csak légy türelemmel.

De lehet – e oly sokat várni ennyi kérdésre?

Sok a kérdés, amire nem jön a válasz,

Rémisztő álom

Egy torz-beteg csütörtöki napon
Ülök a munkahelyemen vakon.
Lepereg előttem a mai napom
Tovább romlani nem hagyhatom.
Múltból kísértenek hibáim,
Barátokkal folytatott vitáim.
Testemből kiszakad lelkem,
A falhoz vág, s oda felken.
Rémisztő árnyékként repdes,
Bár, jó látni, hogy peches.

Megkísérelni az elszakadást nem meri,
Mert tudja, elkapja a gonosz és megveri.
Gúnyos arccal közli: Itt marad,
Tönkre tesz, aztán elragad.
Erőm és kitartásom elfogyott,
Minden barátom elhagyott.
Kiút számomra már csak a halál,
Így megölhetem a lelkem talán.
Fogom a pengét, felhúzom a pulcsim,
Össze ne vérezzem a vadi új Gucci-m!

Menőzök nagyon, hisz Gillete-el vágom,
Elfogyjon a vérem, már csak azt várom.
Az utolsó csepp épp most fröccsen,
Életemnek "ménem" lett vége?
Kiszakadt lelkem démonian kacag,
Életem most már tényleg vacak.
Hulla fehéren rohanok vidáman,
Vér nélkül is élhetek e világban.
Minden realitásnak ez ellent mond,
Ez most már egy nagy-nagy gond.

Álmomból felriadok éppen ekkor,
Egy ágyban fekszek ekkor éppen.
Kicsit nagy volt ma is a buli,
Szerencsére egy csajt ölelek nem a budit.
A spanok még ropják a dance-et,
Rossz hangulatnak itt helye nincsen.
EMO-s poénokból sok volt tegnap,
Álmomban már jött is a koporsó fedlap.
Légy boldog, vidám, jókedvű,
Szeresd az életAnya azt mondja, hol van a házi feladatot
És fürödni, akkor füstöl.

Anya azt mondja, változtassa meg a fehérneműt
Jézusom, ezt tettem csak a múlt héten.

Furcsa, nem tudok emlékezni dolgokra
Most úgy tűnik, hogy nem furcsa?
A fejem üres, unalmas és üres
Múltam eltűnt.

Talán én vagyok a zombi gyerek
Egy halott amnéziás.
És ha mami aludt ma éjjel
Talán lesz egy snack.

Anya hangzik finom
Tudom, nem tartózkodhatnak.
Egy kis belsőségek
A smorgasborg az agy.

Tehát nem több buta házi feladatot
Nem buta lefekvés kijárási tilalom
És én soha nem változtathatom meg a fehérneműt
Mert soha nem zombik

Sorsom

démoni Inferno

Írja meg a saját félelmeit szemében a halál
összeomló álmok, uralkodó hatalom
idézése villámlás alatt néma lehelet
A gyenge égő templom alatti harangláb.

Hadsereg az isten a távolban morajló
az erdőn keres az én ragyogás
süt be az elveszett lelkek minden hatalmasság
sötét folyói vér streaming felé a nap.

Felkel a nap, tele emlékekkel, elvarázsolt történetek
A tetemek bomlanak a földkéreg
halál lett a dicsőség élő
amíg nem találkozom a sors kegyetlen is kavarognak a port.

Figyelembe sátánista rituálék a társadalom szemében
Re-írás szent könyve fekszik
létre egy új út az ember számára egyfajta
ahol csak tisztelni lehet találni.

Hívja a vértestvérek

a Solinquair

Gyere ide, kis halandó
Tudom hogy te a mennyországba portál
Nem lesz bánat, nem lesz semmi fájdalmat
Érzése öröm töltse ki az agyad.

Gyere hozzám, édes emberi dolog
Add nekem a szíved, és teszek is énekelni
Felejtsd el a félelmet, hagyja őket mögött
Felejtsd el a bajok a megtisztelő.

Gyere velem ... Igen, ez így van
Most maradj nyugton, ez nem jó, hogy harcolni
Én viszem a vér, és hagyjuk meg haldoklik
Nem vetted észre azt lehetne hazudik? nem zombik.et és igyál sok "jó nedüt"!